2025 közepére az Egyesült Államok gazdaságpolitikája érezhetően radikális fordulatot vett Donald Trump újabb elnökségi ciklusában. Az „America First”-elv mentén szervezett gazdasági és külkereskedelmi stratégia továbbra is protekcionista irányt követ, amely mind a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szerkezetét, mind az ország belső makropályáját érdemben alakítja. Az Egyesült Államok egyre inkább önérdek-alapú kereskedelmi és adózási politikát folytat, amely a globális gazdasági szereplők körében fokozza a geopolitikai kockázatérzetet, és gyengíti a multilaterális normákba vetett bizalmat. Ennek pedig ára van. Mi történik, ha az USA elveszíti a legnagyobb exportcikkét, a bizalmat?
A tendencia hosszabb távon nemcsak a kereskedelmi kapcsolatok volumenére, hanem az USA globális gazdasági vezető szerepének legitimitására is hatással van. Egyes nemzetközi szereplők elkezdhetnek strukturálisan diverzifikálni az amerikai gazdasági kitettségeiktől, különösen a dollár-alapú pénzügyi eszközök esetében.
A Trump-adminisztráció továbbra is megkérdőjelezi a nemzetközi kereskedelmi rendszerek legitimitását: vámemelések, célzott szankciók és bilaterális alkuhelyzetek jellemzik a külgazdasági stratégiát. Kína, az EU, valamint Mexikó és Kanada irányába is érezhető a nyomásgyakorlás. A WTO továbbra sem tudja maradéktalanul betölteni vitarendező szerepét, mivel az Egyesült Államok blokkolja a testület teljes működéséhez szükséges bírói kinevezéseket. Ez nemcsak intézményi bénultságot jelent, hanem precedenst teremt a szabályalapú világrend aláásására. Mindez gyengítheti a globális jogbiztonságot, különösen a közepes és kis, exportfüggő országok esetében.
A vállalati adózás terén az amerikai gazdaság még mindig a 2017-es adóreform hatásait hordozza: a 21%-os társasági nyereségadó és a folyamatos dereguláció befektetésösztönző környezetet teremtenek ugyan, de a fiskális egyensúly rovására. A hiány várhatóan eléri az 1,9 billió dollárt a 2025-ös pénzügyi évben (a GDP 6,2%-a), ami nem sokkal marad el a 2024-es pénzügyi év 1,8 billió dolláros deficitjétől (a GDP 6,4%-a), az államadósság pedig átlépi a 36 billió dolláros szintet.
Ez a trend egyértelműen strukturális problémára utal, különösen a szociális és egészségügyi rendszerek jövőbeli fenntarthatósága szempontjából. A fiskális politika jelenleg is expanzív: adócsökkentések, védelmi és infrastrukturális kiadások egyszerre zajlanak. A protekcionista politika jellemzően a gazdasági önellátás és a külső egyensúly javítását célozza, míg az expanzív költségvetési politika sokszor rontja a fizetési mérleget. Ez a kettő rövid távon egymást erősítheti, de hosszabb távon feszültséget okozhat.
A monetáris politikai környezet 2025-ben kiemelt figyelmet kap: a Federal Reserve mozgástere a magas államháztartási hiány és a megemelkedett inflációs nyomás mellett egyre szűkül. Bár az alapkamatok emelése 2024-ben megkezdődött, a kormányzati fiskális expanzió és a FED közötti feszültség fokozódik. A központi bank függetlenségének megőrzése politikai viták tárgyává válik, ami a pénzügyi piacokon növeli a bizonytalanságot. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy a jelenlegi inflációs szint mellett a Federal Reserve továbbra is rendelkezik monetáris mozgástérrel.
2025 májusában az alapinflációs mutatók továbbra is a jegybanki cél fölött alakulnak: a core PCE 2,7%, a core CPI 2,8% volt, míg a jelenlegi fogyasztói árindex az elmúlt évben 2,7%-ot ért el az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala szerint. Az Egyesült Államokban a munkaerő-piaci részvételi arány 2025 júniusában 62,3%-ra csökkent a májusi 62,4%-ról. Ez volt a legalacsonyabb arány 2022 decembere óta, a teljes munkaerő 130,000 fővel 170,380 millióra csökkent.
A hitelkártyatulajdonosok 46%-a megerősíti, hogy hitelkártya-tartozása van. Körülbelül egynegyedük nem hiszi, hogy valaha is vissza fogja fizetni. A hitelkártya-adósság növekedése mögött részben a „buy now, pay later” (BNPL) típusú mikrohitelek térnyerése is áll. Az Egyesült Államokban a hitelkártyák adósságállománya 2025 első negyedévében 1,18 billió USD-re csökkent a 2024 negyedik negyedévében mért 1,21 billió USD-ről. A hitelkártya-adósság bár történelmi csúcsközelben maradt, az év eleji mérséklődés csak átmeneti korrekciót tükrözhet.
Politikai szinten a Trump-adminisztráció továbbra is konfrontatív retorikát alkalmaz a szövetségeseivel szemben, az EU, Japán és Kanada gyakran kerül célkeresztbe. A transzatlanti együttműködés hitelessége megrendülni látszik, és az EU-tagállamok egyre intenzívebben törekednek gazdasági-stratégiai autonómiára. A transzatlanti gazdasági kapcsolatokat jelenleg a diverzifikációs kényszer, nem pedig a mélyülő integráció határozza meg. Ugyanakkor Közép-Kelet-Európa, különösen Lengyelország és Románia, fokozott amerikai energetikai és katonai jelenléttel számolhat, ami a térségben stabilizáló tényezőként jelenik meg.
Az USDA előrejelzése szerint az amerikai mezőgazdasági export 2025-ben 169,5 milliárd dollárra csökken, ami elsősorban több fontos tényezőnek köszönhető. Eközben az import várhatóan 212,0 milliárd dollárra emelkedik, ami a kereskedelmi hiányt szokatlanul magas 42,5 milliárd dollárra növeli. Az exportpiacok elbizonytalanodása tartós szubvenciókat eredményezett, ami torzítja a mezőgazdasági piacok versenyképességét, miközben növeli az állami költségvetési nyomást.
A lakáspiac és a fogyasztói hitelezés 2025-ben érzékenyen reagál a kamatkörnyezet alakulására. A jelzáloghitelek átlagkamatának emelkedése visszafogja a lakásvásárlásokat. A háztartások eladósodottsága növeli a pénzügyi sérülékenységet, különösen a középosztály alsó szegmenseiben.
Geopolitikailag az Egyesült Államok nemzetközi elköteleződése továbbra is stratégiai kétértelműséggel jellemezhető. A Trump-adminisztráció egyes autoriter vezetőkkel való együttműködése, illetve a multilaterális intézményekkel szembeni kritikája csökkenti a globális gazdasági normarendszer kiszámíthatóságát. Ez a magatartás több országban, különösen a feltörekvő piacokon, kiváró stratégiákat és alternatív partnerségek keresését eredményezi.
A gazdasági döntéshozatalt a 2025-ös évben nagyfokú bizonytalanság övezi. A protekcionista és gyakran ad hoc jellegű szabályozás megemeli a kockázati prémiumokat, és elhalasztja a hosszú távú beruházási döntéseket, különösen a szabályozás-érzékeny ágazatokban, mint például a gyógyszeripar, technológia és energia.
Az Egyesült Államok innovációs és technológiai versenyképessége az utóbbi években több kihívással néz szembe. A nemzetközi tehetségek beáramlásának visszaesése, a szigorodó vízumpolitika, valamint az egyetemi kutatás-fejlesztési támogatások stagnálása hosszabb távon alááshatja az ország vezető szerepét a mesterséges intelligencia, kvantuminformatika és biotechnológia területén. Ha ezek a trendek fennmaradnak, az USA technológiai dominanciája fokozatosan gyengülhet. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az amerikai technológiai szektor továbbra is kiemelkedő dinamizmust mutat bizonyos esetekben, különösen olyan innovatív vállalatok révén, mint az OpenAI, a Google, a Tesla vagy az NVIDIA.
A környezetgazdasági szempontok az Egyesült Államokban időnként háttérbe szorulnak, különösen, amikor a szövetségi szintű zöld programok nem elérhetőek teljes mértékben, és a fosszilis energiahordozók támogatása továbbra is fennmarad. Ezek a tényezők lassítják az átállást egy fenntarthatóbb gazdasági modellre, ami nemcsak a klímavédelmi célokat veszélyeztetheti, hanem hosszú távon versenyhátrányt is okozhat az olyan országokkal szemben, amelyek következetesen támogatják a zöldipari innovációt.
Trump jelenlegi gazdaságpolitikája markánsan erősíti az amerikai szuverenitás prioritását, ugyanakkor jelentős mértékben gyengíti a globális gazdasági együttműködés kiszámíthatóságát és stabilitását. A nemzetközi bizalom a gazdasági kapcsolatok egyik fundamentumaként továbbra is sérülékeny. A világ országai kénytelenek alkalmazkodni ehhez a realitáshoz: egyesek új lehetőségeket keresnek a deglobalizációs trendek mentén, míg mások kockázatkezelési stratégiáikat kényszerülnek újraírni.
Az Egyesült Államok gazdaságpolitikájának protekcionista fordulata hosszabb távon alááshatja a nemzetközi gazdasági bizalmat. A szabályalapú világrend gyengülése, az intézményi bizonytalanság és a fiskális egyensúlytalanságok együttesen arra ösztönözhetik a globális szereplőket, hogy fokozatosan csökkentsék amerikai kitettségüket.
Ha a nemzetgazdaságok elveszítik a bizalmukat az Egyesült Államok gazdasági és politikai stabilitásában, az komoly globális következményekkel járhat. Az amerikai dollár a világ elsődleges tartalékvalutája, és az Egyesült Államok állampapírjai a nemzetközi pénzügyi rendszer egyik legfontosabb biztonságos befektetési eszközei. A bizalom megingása tőkekiáramláshoz, a dollár gyengüléséhez, az amerikai államadósság finanszírozásának drágulásához és a globális pénzügyi piacok volatilitásának növekedéséhez vezethet. Ezenfelül az amerikai importkereslet csökkenése és a gazdasági bizonytalanság negatívan hatna azokra az exportorientált gazdaságokra, amelyek erősen integrálódtak az amerikai piaccal. Hosszabb távon ez felgyorsíthatja a gazdasági hatalom átrendeződését, például Kína vagy más feltörekvő gazdaságok irányába, és gyengítheti az Egyesült Államok globális gazdasági befolyását.
A bizalomvesztés miatt más országok alternatív kereskedelmi szövetségeket kereshetnek, például Kínával, az Európai Unióval vagy a BRICS-országokkal. Ez csökkentheti az USA szerepét a globális kereskedelmi hálózatokban, és hosszabb távon gyengítheti az amerikai befolyást a globális szabályalkotásban (pl. WTO, IMF). Egyre több ország törekedhet arra, hogy csökkentse függőségét a dollártól, például alternatív valutákban kereskednek, vagy aranyat, digitális valutákat használnak tartalékként. Ez csökkenti a dollár iránti keresletet, ami inflációs nyomást idézhet elő az USA-ban, és csökkenti a monetáris politikai mozgásteret. Az amerikai tőzsdék és vállalati részvények gyakran „safe haven” szerepet töltenek be. Ha a globális befektetők elfordulnak az amerikai eszközöktől, az redukálja az eszközárakat, rontja a vállalatok tőkebevonási lehetőségeit, és visszafogja a beruházásokat akár globális recessziós hatással is. Ha geopolitikai és gazdasági szempontból csökken az USA megbízhatósága, más országok technológiai ökoszisztémát építhetnek ki (pl. Kína saját chipipara vagy internetes ökoszisztémája). A technológiai elszigetelődés felgyorsulhat, ami innovációveszteséghez és hatékonyság-csökkenéshez vezethet globálisan. Az USA hosszú ideje a nemzetközi rend egyik garanciája (pl. NATO, ENSZ, szövetségi rendszerek). Ha a partnerei megrendülnek a megbízhatóságában, az ösztönözheti a regionális fegyverkezést, alternatív biztonsági szövetségeket, vagy akár konfliktusokat is, mivel a „globális egyensúly” eltolódik. Az Egyesült Államok a világ legtehetségesebb kutatóinak, mérnökeinek, vállalkozóinak célpontja. Ha a bizalmatlanság miatt csökken a vonzereje (pl. bizonytalan szabályozási vagy bevándorlási környezet), akkor más országok, pl. Kanada, Németország, Szingapúr, válhatnak az új célponttá, és az USA elvesztheti a humántőke előnyét.
Ha a bizalom elfogy, mivel fizet majd az USA?